Gerő András történész volt a Szabad Szellemi Műhely első őszi vendége. Az igazán érdekes, oldott hangulatú beszélgetés első részében az idén megjelent Se nő, se zsidó című könyvéről beszélt a szerző. A rendkívül érdekes dolgozat a XIX. század végi Ausztria társadalmi válsággal terhelt világának egy kevéssé ismert arcát mutatja meg. A történelmi emlékezet inkább azokat a nagyszerű magaskulturális teljesítményeket őrizte meg, amelyek azt tanúsítják, hogy az intellektuális és politikai értelemben recsegő-ropogó Monarchia keretei között milyen kiemelkedő szellemi alkotók (többek között Arthur Schnitzler, Sigmund Freud, Robert Musil) jelentek meg Ausztriában– írja a könyv bevezetőjében Gerő András. (BA)

Voltak azonban mások is, akik „szintén az osztrák valóságból, szellemi közegből jöttek, ők is a Monarchia bomló és bomlasztani kívánt értékvilágát kérdőjelezték meg, méghozzá radikálisan”. Guido von List, Lanz von Liebenfels, Otto Weininger, Arthur Trebitsch – és mások – a német nácizmus szellemi előzményei. Az ő fajelméletre alapozott - a szintén osztrák Adolf Hitlerre nagy hatással bíró - munkásságukról szól a mű, amelynek különleges része annak a bemutatása, hogy a rasszizmus nem csak, mint antiszemitizmus létezett, hanem a nőgyűlölet formájában (egymást ötvözve) is jelen volt. Bár az elméleteiket a korukban marginális eszmefuttatásoknak tekintették, a hatásaik mégis pusztító erejűek lettek. Ahogy a szerző megállapítja: „… látszólag csak mondták, amit gondoltak, mégsem ártatlanok. A tömegpolitika korában már nem lehet öncélú és ártatlan értelmiségű diskurzusról beszélni”. Gerő András előadása szomorú felismerésre késztette a hallgatóságot: azok a törekvések, amelyek a Monarchia társadalmi krízisére megoldást kínálva igyekeztek a társadalomról szóló közbeszédet a jó és a rossz, vagyis az árja és zsidó, férfi és nő dualitássá tenni, milyen döbbenetesen tükröződnek, élnek tovább, vagy élednek újjá a mai magyar társadalomban - egyebek között - a rendes, dolgos magyar és a dologtalan, tolvaj cigány vagy az igaz, nemzeti érzelmű jobboldal és a hazaáruló liberális, baloldal képében. Az est további részében a szokásos eszmecsere folyt a közönséggel. A kérdések során szó került természetesen a magyarországi politika és közélet viharairól, az elkövetkező választás esélyeiről. Gerő András szerint várhatóan három szocialista párt kerül  a parlamentbe: a „mindenkinek többet adunk, senkitől el nem veszünk” Fidesz, a nemzeti, szocialista Jobbik és az MSZP.

1952-ben született Budapesten. A Habsburg Történeti Intézet igazgatója. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékén tanszékvezető egyetemi tanár, a Közép-Európai Egyetem oktatója. Kutatási területe az Osztrák-Magyar Monarchia kora, a polgárosodás, a szimbolikus politika története. A Budapesti Negyed főszerkesztője, a Századok szerkesztőbizottságának tagja. 1990-ben az utrechti, 1991-ben az amsterdami, 1994-ben a pennsylvaniai, 2001-ben a Columbia Egyetem vendégprofesszora. Tudományos munkásságáért 2008-ban Széchenyi-díjat kapott.

2009. szeptember 24-én 18 órakor lesz a vendégünk a Tacuba éttermben.

Májusi vendégünk Mécs Imre volt, a legenda, az 56-os forradalmár, a diktatúra elkötelezett szabadságharcosa. A megható és megrázó pillanatokban bővelkedő estén elénk tárta életének legfontosabb pillanatait, a magyar történelem általa és bátor társaival írt fontos eseményeinek háttereit. Mindazt, amit csak Ő ismerhet.

Megismerhettük egy huszonhat éves halálraítélt siralomházban töltött első éjszakáját, mit érez közel egy esztendeig, amikor nap mint nap arra ébred, hogy aznap talán az ő számára ácsolják a bitófát. Édesanyja hogyan küzd a megmentéséért. Kodály Zoltán miként jár közbe, hogy végül életfogytiglanra változtatják a büntetését. Bepillanthattunk az 1975-től kezdődő ellenzéki tevékenységébe, amely az 1990-es rendszerváltásig vezetett. Felelevenítette Nagy Imre és társainak méltó eltemetéséért folytatott küzdelmét, 1989. június 16-a izgalmas előzményeit, a sorsfordító nap történéseit. Szomorúan szólt azokról a megpróbáltatásokról: kifütyülésekről, rágalmazásokról, amik az elmúlt években érték. A legfájdalmasabban a sorstársaitól kapott érdemtelen támadások érintették. Ezen az emlékezetes estén valóban egy élő legenda ült és mesélt a Tacuba étterem apró színpadán. Az elborzasztó huszadik század történelme, amelyet elaggott uralkodók, tévutakra vezető politikusok, sovén és internacionalista őrült diktátorok írtak, kevés fényes pillanattal büszkélkedhet. Mécs Imre és sorstársai helytállása nélkül  ezek  száma még szerényebb lenne.

Az 56-os hősök egyre fogynak, a 76 éves Mécs Imre azonban köztünk van. Akik hallhatták, azok a köztünk élő történelem részesévé válhattak…és nem középiskolás fokon. (BA)

1933-ban született Budapesten, felvidéki szülők gyermekeként. 1952-ben vették fel a Műegyetem Villamosmérnöki Karára. Az 1956-os forradalom tevékeny részese volt: eljárt a Petőfi Kör vitáira, részt vett a nemzetőrség szervezésében, majd az ellenállásban. 1957-ben tartóztatták le, 1958-ben halálra ítélték „a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetéséért”, de 1959-ben életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták az ítéletet. 1963-ban szabadult, az általános amnesztia keretében, de ezután még három évig állt rendőri felügyelet alatt, és tíz évig nem gyakorolhatta politikai jogait.

Csak 1975-ben védhette meg villamosmérnöki diplomáját, de tudományos fokozatot nem szerezhetett, és kutatóintézetben sem dolgozhatott, annak ellenére, hogy 32 szabadalom és majd’ kétszer ennyi tudományos publikáció fűződik a nevéhez.

1975-ben került kapcsolatba a szerveződő ellenzékkel, 1983-ban egy halálraítélt bajtársa temetésén beszédet mondott, amiért rendőrhatósági figyelmeztetést kapott, és elbocsátották az állásából. Tagja volt a Duna Mozgalomnak, népszavazást követelt a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében. 1988-ban alapító tagja és szóvivője volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, alapító tagja az SZDSZ-nek és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. 1990 óta parlamenti képviselő, 2006-tól az MSZP színeiben.

2009 május 28.-án, 18 órakor ő lesz a Szabad Szellemi Műhely vendége.

Mókust csak a zenei ínyencek ismerhették eddig, főleg muzsikálás közben. Zenéjétől és énekétől mindenki hanyatt esik, de akik ott voltak a Szabad Szellemi Műhely legutóbbi estjén, láthatták és hallhatták, hogy beszélgető partnerként is "rendben van". Nem is akárhogyan. Izgalmas ember, aki fontos gondolatokat közölt a világról, a zenéről és az életéről. Hogy még muzsikált és énekelt is, az hab volt a tortán. A viszontagságosan (érettségizők bankettjének hangzivatarában) kezdődő estén - sok minden mellett - megtudhattuk, hogy a Sony cég külföldi piacra szánt lemezt készít neki, miközben Zséda mögött vokálozik majd az Arénában. A zene minőségét nem az adott időn belül lejátszott hangok számában méri, hanem, hogy az a lélekből jön-e. Az új kor zenéjéről egyáltalán  nincs rossz véleménye: a computerből is születhetnek igazán jó darabok. Szép este volt!!! (BA)  

6 éves korában kezdte zenei tanulmányait a Kecskeméten, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Iskolában. 13 évesen felvételt nyert a  Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol hegedűművész, művésztanár szakon diplomázott. Klasszikus zenei tanulmányai ideje alatt már foglalkozott többféle könnyűzenei stílussal, mint előadó és, mint szerző. Munkálkodásai során több színtársulat   felkérésére írt zenét. Magyarországi popsztárok lemezein évek óta közreműködik zenészként és szerzőként is. Saját zenekaraival, melyek különböző stílusokat képviselnek  (blues, autentikus cigány, pop, jazz, világzene)  folyamatosan koncertezik Magyarországon és Európában egyaránt. 1996-ban a Magyar Televízió  Pop-Rock  fesztiváljának győztese. 2005-ben Artisjus díjas. 2007-ben International Songwriting Competition döntőse lett  világzene kategóriában.

2009 április 30.-án 18 órakor a XVII. kerületi Tacuba étteremben ő lesz a Szabad Szellemi Műhely vendége.