1933-ban született Budapesten, felvidéki szülők gyermekeként. 1952-ben vették fel a Műegyetem Villamosmérnöki Karára. Az 1956-os forradalom tevékeny részese volt: eljárt a Petőfi Kör vitáira, részt vett a nemzetőrség szervezésében, majd az ellenállásban. 1957-ben tartóztatták le, 1958-ben halálra ítélték „a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetéséért”, de 1959-ben életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták az ítéletet. 1963-ban szabadult, az általános amnesztia keretében, de ezután még három évig állt rendőri felügyelet alatt, és tíz évig nem gyakorolhatta politikai jogait.

Csak 1975-ben védhette meg villamosmérnöki diplomáját, de tudományos fokozatot nem szerezhetett, és kutatóintézetben sem dolgozhatott, annak ellenére, hogy 32 szabadalom és majd’ kétszer ennyi tudományos publikáció fűződik a nevéhez.

1975-ben került kapcsolatba a szerveződő ellenzékkel, 1983-ban egy halálraítélt bajtársa temetésén beszédet mondott, amiért rendőrhatósági figyelmeztetést kapott, és elbocsátották az állásából. Tagja volt a Duna Mozgalomnak, népszavazást követelt a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében. 1988-ban alapító tagja és szóvivője volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, alapító tagja az SZDSZ-nek és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. 1990 óta parlamenti képviselő, 2006-tól az MSZP színeiben.

2009 május 28.-án, 18 órakor ő lesz a Szabad Szellemi Műhely vendége.