A történelem gyakran szül legendákat. Az események valósághű megítélése az adott pillanat lehetősége, vagy a kellő távolságból visszatekintő történészek felelőssége. Az érdemek kisajátítása a kortársak megszokott cselekedete. Így van ez az 1989-es romániai forradalom és az azt megelőző/kiváltó időszak történéseivel is. Kevés szó esik például Kovács Miklósról (egykor katolikus teológus-hallgató, 1989-ben taxisofőr, jelenleg munkanélküli), aki vezetője volt a nélkülöző Erdélybe élelmiszert, gyógyszert vivő csoportnak.
Kovács Miklós - aki azokban az időkben persona non grata volt Romániában - a nyilvánosság megszervezésével segítette az elnyomatás ellen szavukat felemelő erdélyi magyarokat. 1989 márciusában készítette az első anyagot a Kossuth Rádió részére, amelyben egyházi vezetők kicsempészett nyilatkozatát olvasták fel. A csoport által áthozott dokumentumok segítségével 1989 kora nyarán elsőként ő hívta fel a figyelmet a temesvári Tőkés László küzdelmére is. Kalandos körülmények között filmet készítettek temesvári református parókián, amit júliusban sugároztak a Panoráma című tévéműsorban, és megszervezte, hogy a csoport tagjai közül minden héten felkeresse valaki a református lelkészt. Minden veszélyt vállalva jutottak be ezek az emberek az akkor már rendőrökkel őrzött parókiára. A forradalom kitörésekor is ott voltak Temesváron.
Ami azután történt, az már nem ilyen felemelő történet. Az önmagukat hősnek kikiáltóknak miként vált terhére Kovács Miklós, hogyan küzd munkanélküliként a napi megélhetésért és kutatja levéltárakban az igazságot, azt megtudhattuk tőle február 25-én a Tacuba étteremben, ahol a Szabad Szellemi Műhely vendége volt.(BA)
