„Nem tudok sok jót mondani” – próbálja elhárítani a Szabad Szellemi Műhely októberi estjére szóló meghívást. „Nem baj, mi Rád vagyunk kíváncsiak”- mondom, bár tudom, hogy a – historikus értelemben vett - közelmúlt, de a jelen történései sem kikerülhetőek egy vele folytatott beszélgetésben. A legendás ’80-as évek és az ezredfordulót körülölelő két évtized ugyanis nem csak a magyar történelem, de Béki Gabriella életének is fontos, 
édes-keserűre sikeredett pillanatait jelentik. Hogyan tekint vissza ez a bátor, elveihez ragaszkodó, a gyorsan elmúló politikai „mézes hetek” után gyakori harcokra kényszerülő asszony erre a húsz évre? Erről igyekeztünk a Tacubában minél többet megtudni, már amennyire a rövidre szabott idő azt engedte.
Anyagi javakban nem bővelkedő családból indulva talán nem véletlen, hogy az ifjú Béki Gabit a sorsa (na meg az érdeklődése) a szociológia felé vezeti. Nyilván az sem véletlen, hogy - mint e tudományág művelői közül oly sokan – már korán a nyiladozó ellenzéki kezdeményezések vonzásába kerül. A Rakpart Klubból vezet az út - a Duna Körön és a Szabad Kezdeményezések Hálózatán át – az SZDSZ megalapításáig, majd az Országgyűlésig. Nem nagyon erőlteti, de hivatásos politikussá válik, és ezzel véget is ér a diktatúra-buktatók cinkos egyet akarásának ideje. A hőskor lelkesedése nyomban a rendszerváltás felelősségévé változik, ami konfliktusokkal jár. Ekkortól már egyre inkább keserűbb, mint édes a történet. Küzdelem a parlamentben (szegény Antall József, …akkor még nem tudtuk, hogy lesz még rosszabb is!), és megindulnak a harcok az SZDSZ-ben. Tölgyessyt támogatja, viszont a koalíciókötést nem. Erősödnek a nézetkülönbségek, Tölgyessyt elüldözik, Gabit nem sikerül. A parlamenti szakmai munka menedék számára. Sok meddő vita, de nem eredmény nélkül. A pártjában sok támogatója van, és – a vezetés bosszúságára - ügyvivőnek, majd az Országos Tanács elnökévé választják. Egyre többször képvisel más álláspontot, mint a frakció és a párt vezetése. A D-209-es ügy kirobbanásakor Medgyessy lemondatása mellett foglal állást, a párt vezetői viszont meggyőzik a frakció többségét a miniszterelnök támogatásáról. (A konfliktus szomorú „hozadéka”, hogy Kis János emiatt 2002 júliusában kilép az SZDSZ-ből.) Azután jön Öszöd, 
az egészségügyi reform csúfos bukása, majd a koalíció felmondása. Véleménye ezekben az ügyekben is más, mint ahogy az SZDSZ vezetői döntenek. A Kóka – Fodor párharc során az árkok tovább mélyülnek, a szakadás látványos és végzetes. De nem csak az SZDSZ, hanem az ország is egy politikai romhalmaz képét mutatja. A megbénult kormányzás és az eszközökben nem válogató ellenzék négyéves háborújának pusztításán Bajnai sikerei csak enyhíteni tudnak. A rendszerváltás húsz éve csalódás mindenki számára. Nem kétséges, hogy ez a hittel és reménnyel indult két évtized a gátlástalan hazugok, tolvajok, politikai kalandorok időszaka, amikor a kevés bátornak és tehetségesnek simán ki lehetett törni a nyakát. A nép (az Isten adta nép), pedig csak annak hisz, aki tele zsebeket hazudik neki. Parlamenti búcsúbeszédében Béki Gabriella nem véletlenül mondja: „Legjobban az bánt, hogy úgy érzem, minden jó szándékunk ellenére nem lett jobb általunk a világ…” Ma nyugdíjasként (egy tízest simán letagadhatna a korából) énekelget az országgyűlési képviselőkből verbuválódott kórusban, unokáit körülvevő szeretetével kárpótolja azt az elveszett időt, amit gyermekeitől rabolt el a hivatása, és minden bizonnyal nap mint nap boncolgatja, hogy – az elvesztegetett közelmúlt történetével összefonódott - életének hajója kevesebb zátonyt és szigetet kerülgetve elért volna-e a tengerig. (BA)
