A kamasz Michael Berg hosszú betegségből lábadozik, amikor megismerkedik a nála húsz évvel idősebb Hannával. Szenvedélyes szerelem szövődik a „fiúcska” és a nő között, amelyben a testi gyönyör éppolyan fontos kapocs, mint a könyvek szeretete. Évekkel később Michael megdöbbentő részleteket tud meg Hanna múltjáról, és kénytelen szembenézni a náci kegyetlenségekkel, egy új generáció szemével. Bernhard Schlink minden idők egyik legsikeresebb regényének szerzője, a német irodalom ünnepelt csillaga. A felolvasó az összes neves nemzetközi díjban részesült, világszerte hétmillió példányban adták el, harminchét nyelven. A hatvanhárom éves szerző ma Berlinben és New Yorkban él.
A regény két síkon játszódik és két, de inkább három idődimenziót szintetizál. Az első síkon egy gimnazista fiú és anyja nőismerőse kapcsolatáról értesülünk. Szerelem is ez a kapcsolat, kamaszos-kapuzárásos szex is, egy leendő értelmiségi és egy "egyszerű" asszony szellemi-erkölcsi párharca is, nevelődési regény és valamiképp szerelmi háromszögtörténet is. A másik sík a náci korszak bűnei, tudatos és öntudatlan fasizmusának karakterrajza. Hanna, a fiú szeretője nemcsak a szerelem és a szex terén iniciátora az elbeszélőnek, rajta keresztül szembesül a fiú a múlttal, a történelemmel, a máig és holnapig érő-élő borzalommal. Hogy ez a múlt miképp épül bele a regénystruktúrába, hogy Hanna szerepe, múltja miképp bontakozik ki, ez teszi a regényt alapvetően az idődimenziók művévé. Nemcsak jelen, múlt és - persze hipotetikus - jövő épülnek, szervesülnek egymásra a regényben, de az idődimenziók saját arcot, külön, összetéveszthetetlen tartamot is kapnak. Nemcsak a nézőpontváltásokkal dolgozik az író, de a bergsoni "durée" (tartam) különböző aspektusait is rendre felvillantja. A bravúros technikai, formai, poétikai megoldások azonban nem élnek önálló életet a műben, látszólag észrevehetetlenül meghúzódnak a történetmondás és az emlékek felidézése mögött, ám valójában ezek irányítják, szervezik a regény szövetét. Az egyszerű olvasó a mű szerelmi, szexuális, morális üzenetére ügyelhet, hagyományos regényként olvashatja A felolvasót, az irodalmi ínyenc pedig szinte nervali posztmodern remekléssel szembesülhet.
