Szerdócz Ervinnnel az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen találkozunk. A szép Bérkocsis utcai épület előcsarnokában várakozva a falakon elhelyezett emléktáblákat nézegetem. A legtöbb a holokauszt áldozataira emlékezik. A kaputól jobbra két nagyméretű márványtábla látható. Az egyik az intézmény 1877. október 6-i felavatásának állít emléket, amelyen a felirat szerint ott volt Tisza Kálmán miniszterelnök és Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter. Mindketten szabadelvűek voltak. A másik tábla azt hirdeti, hogy a felavatás után nem sokkal látogatást tett a rabbiképzőben I. Ferenc József, Magyarország megkoronázott apostoli királya, Ausztria császára. A feliratot olvasva eszembe jut a császár lányának, Mária Valériának egy 1887-es naplóbejegyzése: „A zsidógyűlöletről volt szó, és akkor a papa azt mondta: Persze, persze az ember mindent megtesz, hogy a zsidókat megvédje, de tulajdonképpen ki nem antiszemita?” Húsz éve volt akkor, hogy a magyar törvényhozás elfogadta a zsidók egyenjogúságáról szóló jogszabályt. Közben megérkezik a rabbi úr. A kapun kilépve egy mozdulattal megérinti a mezuzát, és a „nyóckeren” átvágva elindulunk Rákoskeresztúrra.
A Szabad Szellemi Műhely negyedik évadjának utolsó vendégére sokan kíváncsiak. A Gaál Ildikó vezette beszélgetés hamar megerősíti, hogy a megelőlegezett érdeklődés nem alaptalan, hiszen egy nagyszerű ember gondolataival és izgalmas életútjával ismerkedhetünk meg. Már a családját tekintve sem mindennapi a története, hiszen Máramarossziget - ahol eddigi életének nagyobbik részét töltötte – zsidó közösségét többségében a 18-19. századi orosz-lengyel pogromok elöl menekülők leszármazottai alkották. Szerdócz Ervin felmenői azonban Antwerpenbõl indulva vándorlások, helykeresések után Szatmárnémetit és Bukarestet érintve telepedtek le a városban. Ott nő fel, születnek meg a lányai, és ott erősödik meg a hitében. Közel 35 évesen beiratkozik az akkor még létező máramarosszigeti vallásos iskolába. „Itt tanultam meg a tudás és a hit átvételét és továbbadását, ami egy nagyon felelősségteljes dolog, mivel ezen keresztül szembesül az ember az Isten és a zsidóság fogalmával”- nyilatkozta egy interjúban. 1990-ben nagy lépésre szánja el magát és a családjával elhagyja Romániát. Mehetne az Egyesült Államokba is, de Ő Magyarországot választja. „Ma már egyre inkább magyarul imádkozom”- vallja meg a beszélgetés során. Budapesten először fogtechnikus, majd egy óvoda mindenese, közben véget nem érő tanulásba kezd. Hitében tovább növekedve kántor, majd megbízott rabbi lesz először Pestszenterzsébeten, majd Újpesten. Egyszerre tanul és tanít az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen. „A tanulmányaim által két dolgot szeretnék elérni. Azt hogy a vallás legyen magánügy is minden ember számára, úgy, hogy azt ne zavarhassa meg sem a politika, sem más személyekhez tartozó változás. A vallásos életre való nevelést pedig magánügyből közüggyé kell tenni, mert csak így biztosítható a zsidóság fennmaradása.” Az antiszemitizmus és a rasszizmus nem kerülhető ki a beszélgetés során. Szerdócz Ervin meggyőződése, hogy származása miatt senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés. Elfogadhatatlannak tartja napjaink cigányellenességét, a romák egyenruhát öltött üldözését. "A zsidók sokszor megélték már a kivetettség érzését, de a remény él, hogy amit az ember nem tud megoldani, azt a Jóteremtő megoldja, és szükségszerűen eljön az idő, amikor képesek leszünk egymás mellett élni, és segítséget is tudunk majd nyújtani egymásnak." (BA)
