A harmincas éveibe lépő főhőst, Lehmann urat nem hajtja semmiféle ambíció. Míg a kreuzbergi kocsmavilág garnizonját a környezete zöme átszállóhelynek tekinti, ő csaposként dolgozik már évek óta. Ha rátölt, a whiskyt meg a sört sem nihilből, a felejtés kedvéért issza. Nincsenek művészi ambíciói, a pénz se érdekli, nem egyetemre és még csak nem is a katonai behívó elől jött Nyugat-Berlinbe. Átlagos faszi(nak akar látszani). Egy baja van: a legegyszerűbb döntéshelyzetben is cselekvésképtelen; ahelyett, hogy valamiben előremozdulna, lamentál, kétségbeesik, leizzad, katapultál. Valahogy aztán mindig kikeveredik a slamasztikából, legyen szó szerelemről, a Nyugat-Berlinbe látogató szülőkről vagy épp az úton keresztbe fekvő kutyáról, azaz bármilyen hétköznapi helyzetről, amit képes katasztrófaként megélni. A típus az önreflexiói miatt szerethető, és emiatt is kezd egy idő után idegesíteni. De még ez se annyira zavaró, mert Regener legalább nem követi el a generációs könyvek típushibáját: a figura nem szenveleg, és nem is játszik extrajófej megmondóembert. A regény kocsmafilozófiai párbeszédei helyenként zseniálisak, az NDK-t felvillantó határátlépési próbálkozás leírása nem kevésbé. A szellemesség és a lendület a vége felé egy kicsit elfogy, mégsem lehet azt mondani, hogy ne érne meg két órát az elmúlt évek egyik legnagyobb német könyvsikerét elolvasni. (Magyar Narancs)
Sven Regener, az Element of Crime nevű kultuszzenekar frontembere 2001-ben ezzel a könyvvel lépett az irodalmi nyilvánosság elé, és pillanatokon belül a fiatal német értelmiség kedvenc szerzőjévé vált. A cselekmény és a miliő Regener fiatalkori nyugat-berlini élményeiben gyökerezik. A szerző nagyszerű ismerője ennek a szabad, életörömtől, humortól fűtött, színes és különleges szubkultúrának a berlini fal árnyékában, ahol a nyugat-német fiatalok több generációja telepedett le. Kocsmafilozófusok és hétköznapi komédiások tarka világa ez. Sven Regener könyvének hangulatát és humorát Woody Allenhez és Bohumil Hrabalhoz hasonlítják. Az ötvenes-hatvanas korosztály rokonságot fedezhet fel Tom Wolfe tudósításaival és Kerouac regényeivel is. Az azóta trilógiává bővült és több nyelvre lefordított regényből nagy sikerű, számos díjjal kitüntetett film és színházi előadás is készült. A magyar változatot a Budapesti Kamaraszínházban mutatták be. (http://www.port.hu/pls/th/theatre.directing?i_direct_id=11541&i_topic_id=4) A regény 2002-ben elnyerte a Corine (a bajor könyvkereskedők nemzetközi irodalmi elismerése) legjobb első kötetes szerzőnek járó díját és kb. egymillió eladott példánnyal a széles közönség körében is nagy sikert aratott.
