SZABAD SZELLEMI MŰHELY

Örülünk a barátságos ősznek, de felesleges reménykednünk a másfél éve ránk köszöntött csodában, most is a fagyos téli hónapok jönnek, a tavaszra még várni kell. Mégis vannak, akik bíznak abban, hogy novemberben újra kinyílnak a mezei pipacsok, így az utcákról elüldözött hajléktalanoknak nem lesz szükségük sem melegre, sem ételre, sem gyógyszerre. A téli nap majd ellátja őket D-vitaminnal, miközben a természet lágy ölén tett egészségügyi sétáikon, gombászás közben szép csokrokba kötik a piros virágokat. A télelő azonban már mutogatja farkasfogait és az utcán élőkre – bár szeretnék őket állandó mozgásban tartani – nehéz hónapok várnak. Az otthontalanok segítői nem a csodára várnak, hanem arra a 22 éve rendszeres támogatásra, amit eddig a hajléktalanok téli ellátására biztosított az állam. Ebben az évben a kormány azonban eddig egy fillért sem adott erre, bár először 270 millióra, majd ezt lecsökkentve, 70 millió forintra tett ígéretet. Győri Péter - aki a Szabad Szellemi Műhely októberi vendége volt - a főváros legnagyobb hajléktalanokat segítő intézményeinek, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és a civil Menhely Alapítvány vezetőjeként a fejét fogja. Vidéki kollégáival hogyan tudja majd a hideg elől az éjszakai szállásokra menekülőket ellátni? Segélykiáltásának az ATV-ben adott hangot. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium erre mozdult egyet, és ismét megígérte a támogatást. A tárca tájékoztatása szerint „a kormány jelenleg is azon dolgozik, hogy még a téli hideg előtt a hajléktalanok a számukra létesített ellátóhelyeken érezhető javulást tapasztalhassanak.” Az „enyhén” cinikus nyilatkozattal nem csak az a baj, hogy az egyébként rendkívül csekély 70 millióra már szükség lenne, hanem hogy a negyedére csökkentett támogatástól – ha valamikor megérkezik - „érezhető javulást” szeretnének tapasztalni, amikor az a szintentartáshoz is kevés. A közlemény szerint „a kormány célja, hogy a hajléktalanok a jövőben megfelelő és hatékony ellátást kapjanak, hogy életmódjuk miatt ne kényszerüljenek az utcára.” Ehhez azonban nagyobb támogatásra, új férőhelyekre, átmeneti otthonokra, lakásokra lenne szükség. Ezzel szemben csökkenő finanszírozás, a hajléktalan emberek zaklatása, összetákolt otthonaik erőszakos lebontása tapasztalható. Ráadásul az egyházi törvénnyel is sikerült a fedélnélkülieken ütni, mivel a státuszukat elvesztett felekezetek által működtetett szociális ellátások, az addigi állami finanszírozás megszűnése miatt végveszélybe kerültek. Szomorú példa erre az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, Oltalom Karitatív Egyesülete.  Mi lesz a hajléktalanokkal? - ez volt a Szabad Szellemi Műhely legutóbbi estjének fő kérdése. Ha az állami gondoskodás nem, a hó majd betakarja őket? Győri Péter nem pesszimista. Állítja, hogy az emberek szolidaritása nem hagyja cserben az elesetteket, mindig jut nekik néhány forint, némi étel, egy kevés meleg, ami az életben maradásukhoz szükséges. Ezen az sem változtatott, hogy mostanában a politika kereszttüzébe kerültek a hajléktalanok. Az a rendelet, amely szabálysértéssé nyilvánította az életvitelszerűen közterületen lakást, és ezt pénzbírsággal, elzárással kívánja büntetni, rossz irányba befolyásolja az emberek viszonyát egy problémához. Amikor a politikusok mellette érvelnek az nem más, mint az emberek egymás ellen uszítása. Amúgy is vannak, akik félelemmel, távolságtartóan viszonyulnak a hajléktalanokhoz, ezért a féligazságokkal alátámasztott érvek erősítése csak felbőszíti a hangulatot, aminek sokféle következménye van és lehet a jövőben is. Nem jó, ha a városban egymásnak mennek az emberek, inkább megoldásokat kell keresni és találni a gondok kezelésére. Nem rendészeti eszközökkel lehet megoldani a hajléktalan emberek problémáját, hanem szociális gondoskodással, karitatív segítségnyújtással. Szerencsére az emberek többsége nem vevő az indulatkeltésekre és sok helyen a hatóságok sem veszik komolyan a rendeletet. Legtöbbször a rendőrség is emberségesen látja el a feladatait. A nehézségek ellenére még nem dőlt össze a 20 év alatt kínkeservesen felépített ellátórendszer. Egy kétéves felmérés szerint országosan 55 ezer ember fordult meg a hajléktalanellátásban. Budapesten 5000 ember van bent az intézményekben és még 2-3000 kint a közterületeken, erdőkben. Ha az ellátórendszer megroppanna és az 5000 ember is az utcára kerülne, akkor rendkívüli problémák jelentkeznének a város életében. Amennyiben a rendszer nem működne, a hajléktalanok pár nap alatt eltetvesednének, nem részesülnének rendszeres tbc-szűrésben, védőoltásban, még betegebbek lennének és ki tudja hányan fagynának meg a hideg hónapokban. A hajléktalan ellátásban dolgozó szakemberek még bíznak abban, hogy a döntéshozók nem hagyják magukra őket. Az éjjeli menedékhelyeken most még meleg várja a szerencsétlen embereket, és ha már minden ágy foglalt is, egy matrac mindig akad számukra. (BA)