A Szabad Szellemi Műhely januári társasági estjének közönsége Bokor Juttával, a Magyar Állami Operaház magánénekesével találkozhatott a Tacuba étteremben. Művészi és alkotói pályafutását meghatározta a szülőhelye, ahol azóta is él, valamint a családja, amelytől ma is erőt meríthet a mindennapok küzdelmeiben. Az orvos édesapa, a népművelő édesanya és a klasszikus műveltségű tanár nagypapa szerető gondoskodással terelgette arra a nem könnyű útra, amelyre lépett. Már gyermekkorában kiderült, hogy szép hanggal áldotta meg a sors, így nem véletlenül lett a Zeneakadémia hallgatója, ahol sokat tanult ugyan a mestereitől, mégis majdnem kisiklatták a pályafutását. Szoprán hangnemben énekeltették, pedig mindig „középen” érezte jól magát. Már az Operaház énekesnője volt, amikor a szerencséje összehozta a színpadon Jevgenyij Nyesztyerenkoval, és a világhírű basszista megerősítette őt abban, hogy a hangja valóban mezzoszoprán. Azóta ebben a hangnemben énekel és a sikerek sem maradtak el. Sokat vendégszerepelt külföldön, a bécsi Volksoper – ahol 170 előadáson lépett színpadra - le akarta szerződtetni, de Budapestet választotta. A pedagógia iránti – talán a nagypapájától örökölt - vonzódásának engedve, több rádióban is klasszikus zenét népszerűsítő műsorokat vezetett az éneklés mellett.
Bartók Béla 1911 és 1920 között Rákoskeresztúron (ma Rákoshegy, Hunyadi utca 50.) élt és alkotott. Itt fejezte be egyetlen operáját, A kékszakállú herceg várát, itt írta A fából faragott királyfi című balettet és a Csodálatos mandarint. Innen utazta be Magyarországot, Erdélyt, Románia és Észak-Afrika egy részét.Népzenegyűjtéseiről, kutatásairól írt tanulmányát az egész világon publikálta. Amikor az önkormányzat Bartók egykori lakóhelyét felújította, Bokor Juttát kérte fel a Rákoshegyi Bartók Zeneház Közalapítvány elnökének. A zeneházként, alkotóműhelyként működő ház vezetőjeként nem csupán Bartók Béla hagyatékának ápolója, hanem új kortárs zeneművek inspirálója is. Emellett nagyon fontos feladatának tekinti az olyan programok, előadások szervezését, amelyek által a gyermekek megismerhetik és megszerethetik a komolyzenét. Töretlen lelkesedése és munkája nyomán az „intézmény” feladatát teljesítve, nagyszerűen működik. Nem véletlen, hogy szülőhelyének, Rákosmentének díszpolgárává választották.
Bokor Jutta boldog embernek tűnik. A jókedvet ajándékba kapta-e, vagy csak nem hajlandó rosszul érezni magát azt egyedül ő tudná megmondani, de ez kimaradt a kérdések sokaságából. Útravalóul minden esetre elénekelte a Vörös bort ittam az este kezdetű dalt latinul! (BA)
