Ha valaki nem ismerné Iványi Gábor lekészt, nagy, ősz szakálla alapján nézhetné rabbinak, pópának vagy dervisnek is. Ő a Magyarországi Evangélikus Testvérközösség egyik alapítója, irányításával épült fel a gyülekezet békásmegyeri temploma. Egyik tornyán kereszt, mellette Dávid-csillag. A Megbékélés Háza a keresztényi tolerancia páratlan szimbóluma Európában. A hazai felekezetek vezetői közül ő kért először bocsánatot a zsidóságtól a holokauszt miatt. Ő temette Tatárszentgyörgyön a roma sorozatgyilkosság két áldozatát: „Keressük a mi megbántott cigány testvéreinknek a bocsánatát, akiknek már ötszáz éve tartozunk azzal, hogy befogadjuk őket.” A honi egyházak között talán nincs másik, amelyik annyit tett volna a társadalom peremére szorultakért, hajléktalanokért, mint a Magyarországi Evangélikus Testvérközösség. Ők hozták létre az Oltalom hajléktalanszállót, a „Fűtött utcát”. Az intézmény kórházában ellátják a fedél nélkül maradt pszichiátriai betegeket is. Több ezer nincstelenről gondoskodnak. Iványi vezetésével alakult meg a Wesley János Lelkészképző Főiskola is, ahol felekezetre való tekintet nélkül bárki tanulhat teológiát, szociális munkát. Alapelvük a pozitív diszkrimináció: minden támogatást megadnak a hátrányos helyzetű, roma növendékeknek is. Emellett az ország legszegényebb településein működtetnek tizenhárom tanintézményt óvodától szakmunkásképzőig. Mindezt a híveik adományaiból, külföldi szervezetek támogatásaiból finanszírozzák.
Iványi Gábor Szolnokon született 1951-ben. A szegények szolgálatát már gyerekkorában megtanulta. Édesapja, Iványi Tibor metodista lelkész volt, édesanyja pedagógus. Tizenegy gyereküket vallásosan nevelték. Új ruhára nem tellett, de minden testvér tanult zenélni. Gábor zongorázott, klarinétozott. Később Nyíregyházára költöztek. Sokan keresték fel őket gondjukkal-bajukkal, és a családi asztalnál az éhezőknek is terítettek. Gábor a helyi gimnáziumba járt. Eleinte színésznek készült, a Kazinczy Szépkiejtési Verseny országos döntőjébe jutott. Aztán 1968-ban az egyik magyarórán felolvasta dolgozatát, amelyben vallásos élményeiről írt kamaszos hévvel. A magyartanár szaladt az iskola párttitkárához, és Gábort lázítás miatt kizárásra ítélték. Végül érettségizhetett, de elhatározta: nem játszik a hatalomnak tetsző szerepeket. Sem színpadon, sem máshol. Az Örökkévaló szolgájaként szabadabb lehet. Teológiára jelentkezett Budapestre, ám segédlelkésszé avatása után onnan is kirúgták. Ezzel büntették, amiért az édesapját ért támadások miatt tiltakozott az Állami Egyházügyi Hivatalnál. Történt ugyanis, hogy 1973-ban lejárt a metodista egyház vezetőjének kinevezése, új egyházfőt kellett választani. A többség Iványi Tibort támogatta. Ám őt felsőbb körökben hajlíthatatlan, nehéz embernek tartották: nem volt hajlandó együttműködni a hatalommal, nem titkolta a papok korrupciós ügyeit. Végül az egyházi hivatal nyomására Iványi Tibort és több lelkésztársát kizárták a metodisták közül. Újpesti plébániájukat lebontatták. Gábor is az eltávolított prédikátorok egyike volt.
A lelkipásztorok viszont folytatták az igehirdetést. Az imaház helyén mécseseket gyújtottak, és a szabad ég alatt tartották istentiszteleteiket. „Egyesülési joggal való visszaélés” miatt Iványi Gábor felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Az utcai misézést mégsem hagyta abba. A megpróbáltatások tették teherbíró emberré. Gyakran járt vidékre is prédikálni. A Mátészalka melletti falvakban tapasztalta meg a nyomort. Pedig az akkori propaganda szerint Magyarországon nem létezett szegénység. Tilos volt arról beszélni, hogy a népi demokráciának is vannak vesztesei, és a cigányokat kirekesztik. Iványi útjai során ismerkedett meg Solt Ottilia szociológussal. Együtt jártak „terepre”, a lelkész Trabantjában zötykölődtek a világvégi utakon. Ottilia vetette fel egyszer: létre kellene hozni a Szegényeket Támogató Alapot. Társadalomtudósokból, a demokratikus ellenzék tagjaiból verbuválódott a Szeta 1979-ben. A társasághoz tartozott – mások mellett – Havas Gábor, Kenedi János, Kőszeg Ferenc is. A Szeta amolyan illegális családsegítőként működött, amelyet a fél magyar értelmiség támogatott. A tagok „körbekalapozták” ismerőseiket, az összegyűjtött pénzt szétosztották a rászorulók közt. A rendszerváltás idején Iványi politikai terepre sodródott. 1990 és ’94 között a liberálisok országgyűlési képviselője lett. Iványi Gábor ezután minden erejét a felekezeti munkájának szentelte. Lerobbant, használhatatlan épületeket alakíttatott át, hogy a nyomorgóknak iskolája, melegedője legyen. A Dankó utcai hajléktalanszálló egy kimustrált húsfeldolgozó üzem romjain épült fel. Marhaistállóból lett a kórházuk. Újpesten egy ócska, dohos kocsma helyén nyitottak templomot. Akkoriban egy békásmegyeri panelban élt hat gyermekével. Híveinek a ház pincéjében rendezett be imatermet. A lakótelephez közel hatalmas szeméttelep volt. A lelkész addig lobbizott, amíg a Fővárosi Önkormányzat használatba adta nekik a területet. Cserébe vállalták, hogy rendbe hozzák, parkosítják a környéket, fölépítik ott a Megbékélés Házát. Öt év múlva elkészült a főváros egyik legmodernebb, szabad szellemű temploma. Az oltárt élő szőlőkacsok veszik körül. A szőlő Izraelt és Jézust is szimbolizálja. A lelkész családjával a gyülekezet parókiájára költözött. A környékbeli gyerekeknek állatsimogatót alakított ki. A Megbékélés Háza Noé bárkáját is jelképezi. Az itt élő lovak, szamarak, birkák, kutyák is Isten országának „állampolgárai”. A lelkész köztük tud leginkább megpihenni. Iványi Gábor 2010. március 25-én 18 órakor a Szabad Szellemi Műhely vendége lesz a Tacuba étteremben. (Forrás: 168 óra online)